#13 Harry Styles - Internetes barátság

Mosolyogva nyitottam meg a Facebook-omat. Nem csalódtam, az üzeneteknél villogott a kicsi, piros '1'-es. Nem lepődtem meg az üzenet küldőjén.

Artur Erhard
szia ☻ hogy telt a napod?

Christine Jaws
sziaa ☺ kissé unalmasan. Kikaptam a 3-as törid TZ-m >< ügyes vagyok? :P

Artur Erhard
nagyon :P

Christine Jaws
figyelj... már lassan egy éve levelezünk, de rólad még egy képet sem láttam. :o Hogy lehet ez? Alig van ismerősöd rajtam kívül, és mindig csak én írok magamról. Kezdtek aggódni, hogy valami pszihopata őrült vagy! :D

Artur Erhard
 ☺
Mondtam, hogy nem érdekes az életem. Képeket pedig nem szeretek magamról feltölteni, mert csúnya vagyok. De ha téged ez zavar, akkor nem kell többet beszélgetnünk...

Christine Jaws
Ezt nem azért mondtam :o Ne sértődj meg ! Nagyon szeretek veled beszélgetni. Te vagy az egyetlen ember, akinek ki tudom önteni a szívem, aki meghallgat, és tanácsokat ad. Tőled kérdezem meg, hogy melyik képem tetszik jobban, melyik legyen az új profilképem, te vagy a segítőm! :) Mondhatni, a legjobb barátom...
És ilyet ne mondj, hogy csúnya vagy! És különben is, a kinézet nem minden. ☺

Artur Erhard
Aranyos vagy ☺ Nekem is nagyon jó barátom vagy! De hogy lehet, hogy egy ilyen csodás lánynak, mint amilyen te vagy nincs még mindig barátja? Mit mondtam neked a múltkor? ismerkedj! :D

Christine Jaws
De nem olyan vagyok, te is tudod :( Félek odamenni egy fiúhoz is... És a fiúk is elkerülnek... Ráadásul, elég szánalmasnak érzem magam. A legjobb barátom egy interneten keresztül megismert fiú, a születésnapomon is csak te köszöntöttél fel és a szüleim... :( Kaptam egy cetlit egy "Boldog Szülinapot!" szöveggel, és egy új hitelkártyával... Nekem nem pénzre van szükségem, hanem családi beszélgetésekre, kirándulásokra. Olyan jó lenne , ha anyuval le tudnánk ülni, beszélgetni csajos témákról.

Artur Erhard
Nem vagy szánalmas!!!
Héj, most ezt vegyem úgy, hogy cikinek érzed, amiért én vagyok a barátod?! -.^

Christine Jaws
Nem, nem, nem! :D Tudod, hogy nagyon szeretlek ☺♥

Artur Erhard
Engem csak szeretni lehet :p

Christine Jaws
Na, megjött az egó. -.-'

Artur Erhard
:P

Hát, igen. Ez lenne az életem. Christine Jaws-nak hívnak, 18 éves vagyok. A szüleim teljes mértékben elhanyagolnak. Azt hiszik, a pénzzel, és a rengeteg méregdrága ajándékkal megvehetik a szeretetemet. Pedig nem! Egy lánynak szülőkre van szüksége! Egy anyára, aki tippeket ad neki a fiúkkal kapcsolatban, aki meghallgatja a panaszait azokon a napokon. De nekik csak a munka maradt. Mindig, csak is a munka! Az, hogy van egy lányuk, akit 14 éves kora óta elhanyagolnak, nem érdekli őket. Ez fáj a legjobban. Annyiszor elterveztem már, hogy elmegyünk közösen nyaralni a tengerpartra. Annyira el szeretnék jutni! vagy csak kirándulni a hegyekbe, vagy egy családi piknikre. Ez minden vágyam. De, erre várhatok.
Egy éve történt, hogy unalmamban egy online-chat programra regisztráltam. Meg kellett adni a hobbikat, érdeklődési kört, stb. Gondoltam, miért ne? Legalább lesz valaki, akivel beszélhetek. Rengeteg emberrel megismerkedtem ott. Minden napos rutinná vált, hogy ugyan az a 10-11 ember beszélgetett órákon keresztül. Egy bizonyos kis csoport alakult ki köztünk. Egy nap pedig belépett artii.111. Egy életvidám, vicces fiú volt. Ő is betért a kis közösségünkbe, taggá vált, majd egyszer csak külön rám írt a privát chat-ben. Az adatlapján nem volt róla kép, csak a hobbijait láttam. Éneklés. Hm, rossz ember már nem lehet, ugyan is én is imádok énekelni -gondoltam. Egy jókora beszélgetést bonyolítottunk le. Sok mindent kérdezett rólam, bókolt a képem alapján, és megmosolyogtatott a poénjaival. Lassan mindketten kezdtünk kitérni a megszokott csoportból, inkább egymással folytattuk az eszmecserét. Végül bejelölt Facebook-on, és azóta ott beszélgetünk minden egyes nap. Ő az, aki meghallgat, tanácsokat ad, bátyám helyett bátyám. Amikor belinkelek neki egy fiút, elmondja róla a véleményét, olykor-olykor jókat nevetek egy-egy " egy ilyen patkány tetszik?! " , "ez kiharaphatná a pókot a sarokból..." vagy éppen a "nem illik hozzád. te túl tökéletes vagy hozzá" megjegyzésein. Tud rólam mindent. Minden apró titkomat neki árultam el, olyan ő számomra, mint egy napló. Bár magáról semmit sem mond. Mindig azzal védekezik, hogy nem érdekes az élete, vagy olyankor szimplán lelép a facebook-ról idióta indokokra hagyatkozva. Csupán annyit tudok róla, hogy barna, göndör haja van, és zöld szeme. Furcsa ez a titkolózása, de nem zavar, ugyan is ő az egyetlen barátom. A legjobb barátom. Furcsának hangzik, de valahol, a tudat alattimban érzem, hogy benne megbízhatok, és nem adja ki a titkaimat.

Artur Erhard
Figyelj Chris....

Christine Jaws
Na, ez rosszul kezdődik... :D

Artur Erhard
Azon gondolkodtam, hogy találkozhatnánk. ☺

A szívem kihagyott egy ütemet. Egy év után. Annyi titkolózás után felakarja fedni magát?

Christine Jaws
Az csodás lenne ☺ Végre megláthatom az édes göndör tincseidet. :P

Artur Erhard
Nem fogsz tudni ellenállni nekik ;D

Christine Jaws
de ez most komoly, vagy csak szívatsz? :o

Artur Erhard
Halál komolyan mondom. Meg szeretném ismerni a lányt, aki elrabolta a szívem. ☺

Tessék? Elraboltam a szívét? Mi a fene...

Christine Jaws
üm... rendben. Mikor? Hol?

Artur Erhard
Ma, pontban 4-kor , Lodnon Eye-nál? ☺ Utána pedig sétálhatnánk, meg beülhetnénk a Starbucksba ☺

Christine Jaws
Benne vagyok ;) Ismertető jeled mi lesz? A göndör fürtökön kívül :P

Artur Erhard
Fehér póló, fekete csőnadrág, fehér Converse, napszemüveg ☺ A tiéd? Csinos legyél :P

Christine Jaws
Fehér egybe ruha, napszemüveg, kiengedett haj, fehér balerina cipő ☺

Artur Erhard
megjegyezve ☺ Bár ezer közül is felismernélek ☺

Christine Jaws
rólad ez nem mondható el...

Artur Erhard
szerintem amint meglátsz, fel fogsz ismerni ☺

Christine Jaws
meglátjuk ;)

Egy gyors telefonszámcsere és elköszönés után berontottam a fürdőbe. A jéghideg zuhany alatt állva megmosolyogtatott a gondolat, mekkora idióta vagyok. Komolyan egy olyan emberrel találkozom, akiről még csak képet sem láttam eddig? Elég hihetetlennek tűnik, de már megígértem, nem mondhatom vissza. Ráadásul, ha pedofil? Vagy megpróbál rám nyomulni, holott nem is az esetem? Jó, rendben, nyugi, levegő kifúj, a lényeg, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat.
A zuhanyzóból kiszállva áthúztam néhányszor gesztenyebarna hajamon a hajkefét, megmostam a fogam, majd a szekrényem elé vánszorogtam. A kedvenc fehér egybe ruhámat keresvén merültem el a szekrényem tartalmában. Nehézkes úton, de megtaláltam. Magamra aggattam a darabot, ami kicsit sem ment könnyen, ugyan is a testem még nedves volt a zuhanyzástól, ez a ruha pedig kissé feszülősebb darab. A mellrészétől a derekamig vékony anyagú csipke tapad a testemre, a szoknya része pedig eláll. Nagyon aranyos darab. Mindig elterveztem, hogy majd az első randevúmra felveszem, de még sosem volt rá alkalmam.
A szempillámat kifestettem szempillaspirállal, egy kis fehér szemhéjpúdert is felkentem, illetve egy natúr, csillogó szájfénnyel emeltem ki húsos ajkaimat. Büszkén jelentettem ki magamban: kész vagyok!
*
London utcái sétálva megpillantottam a London Eye-t. Elmondhatatlanul várom a találkozást, mégis rettentően izgulok. A kezem csutakos az izzadságtól, a verejtékcseppek versenyt szaladnak az arcomon, az ujjaimat idegesen tördelem, mintha randira mennék. Pedig ez csak egy baráti találkozó. A fejemben Artur e mondata visszhangzik: " Meg szeretném ismerni a lányt, aki elrabolta a szívemet" Még is hogy a fenébe gondolta ezt? Ó, istenem, biztos nem úgy értette! Ezer százalék! De ha igen? Nem, nem szerethet bele egy ismeretlenbe, teljesen kizárt.
Nagy gondolkodásom közepette elértem a London Eye-hoz. Egy pillanatra megálltam. Egy óriási, mély levegőt vettem, megpróbáltam lenyugtatni magam. Hiszen, ha bérgyilkos lenne, akkor nem egy ilyen forgalmas helyre hívott volna, ugye? Szememmel a göndör fürtöket kerestem a tömegben. Az emberek százai próbáltak előretolakodni a kasszához, hogy jegyet vegyenek London egyik híres látványosságára, illetve, a többi ember pedig sorban állt, hogy feljusson rá. Kezdtem egyre idegesebb lenni. Nincs sehol. Mi van, ha átvert? Nem, nem lehet, nem vert át. Biztos nem!
A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megszólalt a kis táskámban a telefonom. Remegő kezekkel nyúltam a készülékért, amely "Artur" nevet jelzett. Félve, lassan húztam el a zöld csíkot, majd szóltam bele.
- Igen?
- Fordulj meg.
A készüléket eltartottam a fülemtől. Emelkedő pulzussal fordultam hátra, majd amikor megláttam Őt, amúgy nézhettem ki, mint aki szellemet látott. Egy minimum 180 cm-es fiú állt előttem, napfényben csillogó, göndör fürtökkel, gyönyörű, smaragdzöld szemei az én kék szememmel próbálta felvenni a kapcsolatot. Ajkain féloldalas mosoly tátongott, gödröcskéi kimutatkoztak orcáján. Nem hittem a szememnek. Ő az! Biztos vagyok benne, hogy Harry Styles áll előttem! Éreztem, hogy a lábaim megremegnek alattam, a levegőt úgy kapkodtam mint egy asztmás, a telefonom kiesett a kezemből.
- Hát, szia, Christine. - mély, husky hangjától még a hideg is kirázott. Kissé hezitálva, de háta mögül előhúzta bal kezét, amelyben egy csodaszép vörös rózsa pihent.
- Örülök, hogy élőben is megismerhetlek. -mosolygott kedvesen, majd átnyújtotta a virágot. Remegő kezekkel nyúltam az illatos csoda után. Ahogy a bőrünk összeért egy pillanatra, testemen elektromosság futott át. Megszeppenve szippantottam bele az illatos növénybe, de orromat nem a virág illata foglalkoztatta, hanem az Övé. Arturé, vagyis... Harryé.
- H-Harry... Styles? -nyeltem egy nagyot.
-Közismertebb néven Artur Erhard, de amúgy igen, Harry Styles. -vigyorgott , majd megcsókolta a kézfejem. A szívem éppen készült kitörni a helyéről. Még mindig nem hittem a szememnek. A fiú, akivel leveleztem, aki csúnyának mondta magát, aki nem mondott semmi magáról, nem más, mint a világsztár, Harry Styles!
- É-én...szóval...
Nem ment. Nem brtam egy értelmes mondatot kinyögni. Megrökönyödve álltam egy helyben, lehajtott fejjel, vörös arccal, dübörgő mellkassal.
- Gyere, menjünk. - nyújtotta a kezét.
Hezitálva, bár, de elfogadtam. AZ egészből semmit nem tudta felfogni. Szótlanul sétáltam Harry mellett, aki nem mellesleg a kezemet fogta, mintha egy pár lennénk. Félve pillantottam le a kezünkre.
- Ó, ne haragudj.
Kissé zavartan húzta el a kezét az enyémtől. Bőrömön éreztem ujjainak simítását, még a tenyerem is izzott. Nyilvánvalóan úgy nézhettem ki, mint egy teljes csődtömeg. Remek, így kell a nagy találkozáskor viselkedni! Nagy elismerés magamnak...
A Starbuckshoz érve Harry kinyitotta nekem az ajtót, maga elé engedve. Egy zavart "köszit" motyogtam, majd leültem a legtávolabbi asztalhoz. Harry a velem szemben lévő székben foglalt helyet, kedvesen mosolyogva. Ha így mosolyog, még tönkretesz a nap végégig.
- Szóval. Akkor kedves Christine Jaws. Tudom, kicsit furcsa ez a helyzet neked most, nekem is az, de így választ kaptál mindarra, amit tudni szerettél volna. Azért nem mondtam semmit magamról, mert kiderült volna az igazság. Képet is ezért nem láttál rólam. Remélem nem haragszol! De tudod borzalmasan nehéz úgy ismerkedni emberekkel manapság, hogy ne támadjanak le azzal, hogy "Jézusom, Harry Styles"... Aki csak önmagamat látja, nem pedig a híres, gazdag Harryt. Ezért imádtam veled beszélgetni. Amikor veled beszéltem, újra azt éreztem, hétköznapi vagyok. Tudom, nem volt szép dolog, hogy hazudtam neked, de máshogy nem tudtam volna elérni, hogy ne tudd meg, ki is vagyok valójában. és köszönöm, amiért nem kezdtél el sikítozni a tömegben, életmentő voltál! - nevetett fel.
- Én..Ne haragudj, hogy eddig nem beszéltem, de ez annyira hihetetlen számomra. Egy világsztárral beszéltem, és egy világsztár tudja az összes titkomat... Köszönöm, hogy nem adtad a világ hírére a titkaimat!
- Ez csak természetes. Ó, meg sem jegyeztem eddig, gyönyörű vagy.
Csíntalanul mért végig tetőtől talpig. Arcomra pír szökött, zavartan nevetve tettem kezem a szeme elé.
- Ne bámulj már, utálom ha bámulnak.
- Pont ebbe az idióta lányba szerettem bele. És tudtam, hogy valójában is olyan vagy, mint ahogyan írsz. Imádnivaló, idióta, és kedves.
Hitetlenül néztem rá. "Pont ebbe az idióta lányba szerettem bele. szerettem bele. szerettem bele.szerettem bele." A fejemben a ismétlődött ez a két szó. Belém szeretett? Mi alapján? A szerencsétlen, szánalmas éltem alapján? Míg a gondolatok ezrei futottak át agyamon, arra eszméltem fel, hogy közeledik felém. Idegesen pillantottam jobbra s balra, hogy mit is tegyek. Most meg fog csókolni? Jézusom! Én még senkivel sem csókolóztam!
Szemeit lehunyva ért teljesen közel hozzám, majd megéreztem puha ajkait az enyémen. Ettől a pillanattól kezdve minden kétségem elszállt. Nem idegeskedtem rajta, hogy tapasztalatlan vagyok, nem agyaltam azon, hogy alig ismerjük egymást, most az egyszer a pillanatnak éltem.
Nyelvével óvatosan nyalta meg alsó ajkamat, beujtásért esedezve, amit azonnal megkapott. Fel sem fogtam, hogy már nem is velem szemben ült, hanem mellettem, kezeimmel a hajába kalandoztam míg ő a derekamnál fogva húzott még közelebb magához.
Így történt, hogy az első csókom a Starbucks egyik sarki asztalánál történt egy világsztárral, akit az interneten ismertem meg egy éve, és akivel azóta is egy párt alkotunk.